Az emberiség hosszú fejlődéstörténetében a művészet viszonylag fiatal jelenség. Az őskori ember nem kedvtelésből kezdett el képeket alkotni, ugyanolyan fontos szerepe volt e tevékenységnek, mint a szerszámok elkészítésének.
Azért készített szobrokat, rajzolt és festett, hogy a mágikus cselekményekkel, a maga javára fordítsa a természeti jelenségeket. Leginkább a ma is meglévő bennszülött törzseknél figyelhetjük meg testközelből, hogyan is folytak ezek a szertartások, illetve a fennmaradt emlékek is tanúskodnak a mikéntekről. Mielőtt még megvizsgálnánk akár egy művészeti alkotást is, képet kell kapnunk az ősember világképéről.
Mint említettem, a mágiának igen fontos szerepe volt elődeink életében.
A mágia a köznapi nyelvben varázslást jelent. Jelen írásban a mágiával nem mint ezoterikával, foglalkozunk, hanem mint a művészet születésének egyik kiváltó okával. Azt tekintjük mágiának, ahol a dolgok közötti összefüggés az emberek túlnyomó többsége számára ismeretlen, teljességgel érthetetlen és megmagyarázhatatlan.
Az ember nem ismeri összefüggések pontos magyarázatát, csak az tudja, hogy megfelelő körülmények esetén, egy adott esemény, egy adott hatást eredményez. Mindaddig mágiának számít minden jelenség, amíg nem találunk rá racionális magyarázatot.
Legfőképp a természeti jelenségeket igyekeztek elődeink misztikumokkal megmagyarázni, mint pl. a vulkánkitörések, a villámlás, a földrengés, a vihar, a szárazság, az éjszaka, a nappal. Mivel ezek a jelenségekre nem volt ésszerű magyarázat, könnyű volt elhinni, hogy a szellemek, vagy az istenek miatt történnek. Azonban az embernek nem állt hatalmában ezen jelenségek irányítása, befolyásolása, kénytelen volt alárendelni magát ezeknek az isteneknek szellemeknek. Úgy gondolta, ha fohászkodik hozzájuk, vagy szertartásokat, áldozatokat mutat be a tiszteletükre, akkor kegyesek lesznek vele vagy törzsével szemben, és áldást nyerhet a számára fontos dolgokra, mint pl. az élelemszerzés és az utódnemzés.
Azonban mindenféle tény kijelentése előtt ne felejtsük el, hogy ezen dolgokból csak annyi tanulságot vonhatunk le, hogy a primitív népek gondolkozásában nagy szerepet játszottak a szent dolgok.
A vadászat megkezdése előtt eljátszották az előttük álló zsákmányszerző mozzanatokat. Felfestették falra az elejtendő vad képét. Fontos volt, hogy az eszközök (maszkok, amulettek) az elejtendő állat bőréből, csontjából készültek. Ez erősítette a sikeres vadászatot, ez kapcsolta össze a szellemvilágot a valósággal.
Az állatábrázolások pontos megfigyelés alapján készültek, a körvonalaknál felhasználták a sziklafal természetes egyenetlenségeit. A legjelentősebb ismert barlangrajzok egyike a franciaországi Lascauxban található. A sziklaképek keletkezése i. e. 13 500. Egyszerű vonalvezetés, kezdetleges technikai eljárások és a jellegzetes csavart perspektíva alkalmazása a jellemző.
A különböző, egymástól néha jelentős távolságokra fekvő barlangok festményei és rajzai olyan mértékben egyeznek szemléletben, hogy néha egy kézre, vagy legalábbis egyazon iskolázottságra kell gondolnunk, vagyis földrajzi határoktól függően hasonló világképpel rendelkeztek.
Azért készített szobrokat, rajzolt és festett, hogy a mágikus cselekményekkel, a maga javára fordítsa a természeti jelenségeket. Leginkább a ma is meglévő bennszülött törzseknél figyelhetjük meg testközelből, hogyan is folytak ezek a szertartások, illetve a fennmaradt emlékek is tanúskodnak a mikéntekről. Mielőtt még megvizsgálnánk akár egy művészeti alkotást is, képet kell kapnunk az ősember világképéről.
Mint említettem, a mágiának igen fontos szerepe volt elődeink életében.
A mágia a köznapi nyelvben varázslást jelent. Jelen írásban a mágiával nem mint ezoterikával, foglalkozunk, hanem mint a művészet születésének egyik kiváltó okával. Azt tekintjük mágiának, ahol a dolgok közötti összefüggés az emberek túlnyomó többsége számára ismeretlen, teljességgel érthetetlen és megmagyarázhatatlan.
Az ember nem ismeri összefüggések pontos magyarázatát, csak az tudja, hogy megfelelő körülmények esetén, egy adott esemény, egy adott hatást eredményez. Mindaddig mágiának számít minden jelenség, amíg nem találunk rá racionális magyarázatot.
Legfőképp a természeti jelenségeket igyekeztek elődeink misztikumokkal megmagyarázni, mint pl. a vulkánkitörések, a villámlás, a földrengés, a vihar, a szárazság, az éjszaka, a nappal. Mivel ezek a jelenségekre nem volt ésszerű magyarázat, könnyű volt elhinni, hogy a szellemek, vagy az istenek miatt történnek. Azonban az embernek nem állt hatalmában ezen jelenségek irányítása, befolyásolása, kénytelen volt alárendelni magát ezeknek az isteneknek szellemeknek. Úgy gondolta, ha fohászkodik hozzájuk, vagy szertartásokat, áldozatokat mutat be a tiszteletükre, akkor kegyesek lesznek vele vagy törzsével szemben, és áldást nyerhet a számára fontos dolgokra, mint pl. az élelemszerzés és az utódnemzés.
Azonban mindenféle tény kijelentése előtt ne felejtsük el, hogy ezen dolgokból csak annyi tanulságot vonhatunk le, hogy a primitív népek gondolkozásában nagy szerepet játszottak a szent dolgok.
A vadászat megkezdése előtt eljátszották az előttük álló zsákmányszerző mozzanatokat. Felfestették falra az elejtendő vad képét. Fontos volt, hogy az eszközök (maszkok, amulettek) az elejtendő állat bőréből, csontjából készültek. Ez erősítette a sikeres vadászatot, ez kapcsolta össze a szellemvilágot a valósággal.
Az állatábrázolások pontos megfigyelés alapján készültek, a körvonalaknál felhasználták a sziklafal természetes egyenetlenségeit. A legjelentősebb ismert barlangrajzok egyike a franciaországi Lascauxban található. A sziklaképek keletkezése i. e. 13 500. Egyszerű vonalvezetés, kezdetleges technikai eljárások és a jellegzetes csavart perspektíva alkalmazása a jellemző.
A különböző, egymástól néha jelentős távolságokra fekvő barlangok festményei és rajzai olyan mértékben egyeznek szemléletben, hogy néha egy kézre, vagy legalábbis egyazon iskolázottságra kell gondolnunk, vagyis földrajzi határoktól függően hasonló világképpel rendelkeztek.
S.P.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése