Ahogy I. Erzsébet a trónra került, 1558-ban, szüksége volt egy olyan kultusz kiépítésre maga körül, amely erősítette és egy bizonyos módon stabilizálta is uralmat. Trónra lépése előtt két hónappal John Knox által írt pamflet nem segítette uralma megszilárdítását, mely a nők uralkodását ellenezte (valószínűleg Véres Mária rövid, ám de annál véresebb, katolikus uralkodására célzott). Spenser egy olyan erőteljes eszköz volt Erzsébet kezében, aki egyben legitimizálta uralmát, másrészt misztikus módon átírta a történelmet. Erzsébet, a Szűz Királynő, VIII. Henrik és Boleyn Anna lánya volt. Boleyn Anna, akit Henrik lefejeztetett, azért halt meg Spenser szerint, hogy gyermeke, Erzsébet ne egy fattyú legyen. A későbbiekben mégis úgy alakult, hogy Erzsébet egy lett Henrik fattyai közül, akik a trónra léptek – I. (Véres) Mária, II. Eduárd a trónon (vagy VI. Eduárd trónra lépése előtt).
Nem csak a költők segítették I. Erzsébet uralkodásának legitimizálását, hanem pl Sir John Walter Raleigh, aki az új földrészen - Amerikában - Virginiának nevezte királynője után az általa felfedezett földrészt, vagy például festők: a koronázási, a Ditchley vagy az Ermine portrait.
A szűz királynő soha nem ment férjhez, a legenda szerint azért, mert ő Angliához ment feleségül és gyermeke minden angol. Önmagát Szent Erzsébethez hasonlította és úgy vélte, hogy majd Isten megadja a lehetőséget neki a gyermekáldásra, ha akarja. Azonban még az 1580-as években, mikor 40 éves is elmúlt, petíciókat küldött Erzsébetnek a Parlament, hogy menjen férjhez és szüljön trónörököst az angol trónra.
Edmund Spenser (1552-1599), amellett, hogy hidat képzett a későbbi romantikusok (Blake, Keats, Shelley) és a középkori Chaucer között, Erzsébet egyik legnagyobb fegyvere volt uralma megszilárdításában. Az ő nevéhez kötődik az archaikus nyelven megírt A pásztorok naptára(The Shepheardes Calender) és A tündérkirálynő (Faerie Queene), amelyek mind Erzsébet nagyságát dicsérik. A pásztorok naptára 12 eklogából áll, egy minden hónapra, melynek egyik leghíresebb és legismertebb morális eklogája az October. A Faerie Queene egy olyan angol nemzeti eposznak íródott, amely hasonlatos a valószínűleg Homérosz által írt Iliászhoz, azonban a mű fő célja a királynő hatalmának erősítése mellett az anglikán egyház erősítése és annak harca a római katolikus egyházzal.
A szűz királynőnek nem volt szüksége arra, hogy pénzelje a művészeket és a művészeteket, mint más uralkodóknak, mivel kérői voltak azok, akik mindezt állták. Azonban Erzsébet azt akarta, hogy minden mű neki és róla íródjon, ha fizettek érte, ha nem.
Spenser szonett ciklusa, Amoretti (1595) a Petrarcha-i szonett felélesztése volt, amely akkoriban már kezdett elfeledetté válni. A Petrarcha-féle szonett Sir Thomas Wyatt (1503-1542) és Henry Howard, Earl of Surrey-nek (1517-1547) köszönhetően került az angol irodalomba, melyet később átalakítottak, az angol nyelvhez idomítottak: Petrarcha abba abba cde cde rímképletéből Wyatt abba abba cdd cee, Surrey abab cdcd efef gg, Spenser pedig abab bcbc cdcd ee rímképletet dolgozta ki. (Shakespeare később a Surrey által kialakított abab cdcd efef gg-t használta.) Spenser szonett ciklusa mely 88 szonettből és egy himnuszból áll, egy témára épül: a közte és az Boyle Erzsébet között kialakult kapcsolatról. Az első 62 szonett a reménytelen szerelmet írja le, a 63. szonettől a szerelmesek boldogságával, majd 85. szonettől a szerelmesek különválásával foglalkozik az esküvő előtti napokban. Az utolsó vers, egy himnusz, Epithalamion a menyasszonyának írta Spenser nászajándékba, mivel az eredeti ajándék, amit Erzsébetnek szánt, elveszett.
Egyik leghíresebb szonettje a 75. szonett, melynek első sora Homokba írtam kedvesem nevét…, melyet Szabó Lőrinc fordított magyarra. Azonban a királynőhöz való viszonya miatt a 74. szonettjét szeretném bemutatni, melyben három nőről ír. Sajnos nem találtam magyar fordítását, ezért az angol változatot osztom meg (remélem attól még élvezhető):
Spenser egy metafora köré építi ezt a szonettet: a szent háromság köré. Míg a katolikus szentháromság az atya, a fiú és a szentléleket (the Father, the Son and the Holy Spirit) jelenti, addig Spenser szentháromsága három nőből, pontosabban három Erzsébetből áll: az anyja Erzsébet, a szerelme Erzsébet és a királynő Erzsébet. A háromság első ága az anyja, aki megszülte; a második az uralkodója, vezetője és feje (anyja) az anglikán egyháznak, akit becsületesség (avagy magas rang, függően a fordítástól) és gazdaság jellemez, majd a szentháromság utolsó tagja a Szerelme, aki által felemelkedett lelke, hogy dicsérhesse őt. A szonettből úgy tűnik, hogy Spenser számára a háromság elemei magukban foglalják egymást: szerelmében felfedezhető anyja, a szűz királynőben a szerelme. A királynő hasonlatos az istenhez, részeiből áll össze az egység, az egy igaz isten.
Gyakran tekintik ezt a szonettet Spenser hűségének jelképének (token), ha esetleg bárki is megkérdőjelezte volna hűségét vagy alázatát a korona és az anglikán vallás iránt.
Erzsébetet a költők és más művészek is egy díszes, erős, de női uralkodónak látták és mutattak be, ahogy tette ezt Edmund Spenser, William Shakespeare és még sokan mások.
T.P.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése